Szerelem

Egyszer volt, hol nem volt. Egy lány úgy érezte, életében talán először, hogy szerelmes, de… ezen érzései nem voltak megengedettek. A lánynak ugyanis párja volt. Szerette azt az embert, de nem szerelemből. Gondolatai a másik személy körül forogtak. Próbálta feledni, de úgy érezte, hogy a szíve győzött az esze felett. Nos igen… ez a lány én lennék. Haragszom magamra, mert így érzek. De talán, meg van az oka. A jelenlegi kapcsolatom nem épp olyan, amilyenre mindig is vágytam. Nem érzem a romantikát, ami egy nőnek kijárna. Hiányzik a szerelem. Hiányzik, hogy valaki kimondja, én vagyok a mindene, de ezt mutassa is ki. Mostanában úgy érzem, hogy el akarok tűnni mindenki szeme elől egy hétre, amikor csak egyedül lehetek. Gondolkodnom kell… muszáj, mert így nem érzem, hogy boldog lennék. És az, hogy sírok, nem segít semmin. Csupán csak szerelmes akarok lenni. Sosem lennék arra képes, hogy megcsaljam azt, akivel vagyok, így nem érzem magam bűnösnek. Nem vagyok az illetővel olyan kapcsolatban, ami rossznak tekinthető. Furcsa lehetek… Nem is igazán tudom. Már az boldoggá tesz, ha a közelemben tudhatom. Különös hatással van rám. A szívem gyorsabban ver, ha látom. A gyomromban pillangókat érzek, és persze a szívem is fáj. Tudom, hogy saját magamnak állítok akadályokat… Mint szinte mindig eddigi életem alatt. Bevallom… még sosem éreztem ilyesfajta szerelmet, mint ő iránta, de… ott van a “párom”… Olyan jó lenne, ha tudnék dönteni, hogy mit is akarok. Kellene talán egy harmadik lehetőség, de még nem tudom, hogy mi és merre. Egy segítség igazán jól jönne.
Emellett, hiszek abban, hogy mindenki rátalál arra, akit teljes szívvel szerethet. Valahogy úgy érzem, hogy nem a jelenlegi kapcsolatom az, amiben érzem a teljes szeretetet. Egy darabig el fogok még gondolkodni ezen dolgokon, de remélem, hogy meglelem a helyes válaszokat.